HTML

"függetlenül attól, hogy neki milyen érzései és vágyai vannak, vagy nincsenek" - dézsa elmagyarázza

2014.03.13. 23:41 Lolita a kishúgunk

A következő problémáim vannak a narancs által publikált tartalommal. ha az a témaválasztása valakinek egy cikk megírásakor, hogy olyan filmek, amelyek többek között felnőtt férfiak és fiatal lányok/gyerekek közötti szexuális(nak mondott) viszonyt ábrázolnak, akkor fel kell fognia pár dolgot. 

1. látni kell, hogy létezik egy agyonhasznált, mélyen beágyazott kulturális üzenetet (konkrétan: az az üzenetet, hogy fiatal lányok/gyerekek nemcsak, hogy a) képesek beleegyezésüket adni szexuális tevékenységekbe, hanem b) szexuálisan kifejezetten izgatóak is.
2. látni kell azt, hogy ez az üzenet („gyerekek, akik lányok, lehetnek szexik”, „a kislányok élvezik a szexet felnőtt férfiakkal”) azért létezik, mert támogat egy speciális hatalmi felállást, amiben egy felnőtt férfinek azért jó szexuálisan használni egy kislányt, mert annak életkorából adódóan a szexualitása kialakulatlan, mert tapasztalatlan, mert nincs önbizalma, mert önbizalom híján nem asszertív és nem képes a saját igényeit érvényesíteni stb. vagyis azt lehet vele tenni, amit akar. emiatt ez az üzenet a szexuális erőszakot normálisnak és kívánatosnak állítja be. 
3. azok a filmek, amik erre az üzenetre építkeznek, a férfi tekintetet szolgálják ki (azért készülnek el ezek a filmek, és azért így, mert a férfiak, akiknek az igényeit a filmipar szem előtt tartja, erre kíváncsiak). magyarán a társadalomban is megfigyelhető, nemcsak a filmvásznon, hogy emberek ezt normálisnak, izgalmasnak, szexinek gondolják. 
4. amikor valaki ilyen filmekről ír cikket, akkor az egyetlen mód, ahogyan nem erősíti ezt a már amúgy is mélyen beágyazott üzenetet, az az, hogyha rávilágít erre a hatalmi dinamikára, és tisztázza, hogy olyan személyekkel, akik nem képesek informált beleegyezésüket adni a szexuális aktusokhoz (mert pl. gyerekek), azokkal nem elfogadható szexuális viszonyt létesíteni, mert az visszaélés.
5. ehhez képest ez a figura fogta magát, és írt egy olyan cikket, ami egyáltalán nem viszonyul kritikusan sem a gyerekekkel folytatott szexuálisnak mondott tevékenységekhez, nem viszonyul kritikusan ahhoz a kérdéshez, hogy filmekben kislányokat a férfi tekintet számára szexuálisan tálalni, az etikus-e. sőt, valójában határozottan igenlően viszonyul ezekhez a dolgokhoz.
6. plusz telirakja az írást olyan megfigyelésekkel, amik a gyerekek külsejére, szexuális vonzerejére és veszélyességére/csáberejére fókuszálnak. utóbbival még az is a gond, hogy az áldozathibáztatás eszköze: ha egy kislány valóban lehet „veszedelmes” a vonzereje miatt, az igazolja azt, hogy a férfiak, akik megerőszakolják, „nem voltak képesek magukat visszafogni”.
7. egy dolog, hogy gondolkozunk azon, hogy vajon gyerekeknek lehet-e szexualitása, és, ha igen, hogyan kell ezt érteni. egy egészen más az, hogy amikor férfiak által megírt, megrendezett, csomagolt és eladott produktummal kerülünk szembe, akkor már régen nem arról van szó, hogy itt valami autentikus képet nyernénk lányok szexuális érzéseiről, hanem arról, hogy lányok testét szexualizálják, vagyis kialakítanak egy olyan állapotot, amiben a szexiség, mint jelentés, mindenképp hozzá van tapasztva egy lány testéhez, függetlenül attól, hogy neki milyen érzései és vágyai vannak, vagy nincsenek, és függetlenül attól, hogy mibe szeretne/tud beleegyezni, és mibe nem. ebben a felállásban a lány nem lehet más, mint tárgy, amit használnak - ő itt nem egy aktív cselekvési és döntési képességgel bíró személy, hanem egy potenciális áldozat.

 

 

 

 

 

  



dézsa véleményét olvastátok. olvassátok máskor is!

Címkék: szexizmus dézsa áldozathibáztatás narancsszem