HTML

Narancs kontra feministák FAQ - Dányi Dani elmagyarázza

2014.03.14. 00:23 Lolita a kishúgunk

1) Miért pont ezt a cikket, és mi baj van Nabokovval meg Polanskival?

Polanski vagy Nabokov művészete nem megfelelő apropó a nyíltan vagy bújtatottan pedofil beállítottságú újságírásra.

Alapvető fontosságú, hogy egy álnéven író szerző szövegét, és nem a benne szereplő műveket  kritizálja a petíció. Az újságcikk nem műalkotás, és nem is magánvélemény. Beszélhetünk vagy írhatunk mindenféle nagy ember vagy ismeretlen szerző műveiről, de akár Tarantino filmjei, akár a Biblia a téma, a leírtakért felelős az úgynevezett felelős szerkesztő és persze az újságíró.

A Magyar Narancs minőségi és liberális lap, ez minden cinizmus nélkül kijelenthető. Gyakran kel ki jogok védelmében, többek között emberi, női, szexuális jogok védelmében, így magától értetődő, hogy az olvasóközönség egy része elvárja, hogy következetesen képviselje is ezeket az elveket. Ezért a "lolitás cikk" komoly ellenállást vált ki az olvasókból, akik petícióban fejezik ki  sérelmüket.

http://www.peticiok.com/pedofiliamentes_magyar_narancsot

2) Mi a baj a cikkel tulajdonképpen, ez vélemény, nem muszáj elolvasni.

Az újságcikkek szerzőire és a szövegére nem csak jogszabály, de úgynevezett etikai kódex  vonatkozik, ami nem törvény erejű, viszont egyfajta szakmai minimum.
Ebből pár (szerintem) vonatkozó passzust idézek:
"4.4. Az újságíró nem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó.  Kötelessége fellépni a terrorizmus, a bármilyen szempontú – faj, vallás, kultúra, nemzetiség,  nem, életkor miatti – gyűlöletkeltés ellen. Nem támogathatja az erőszakot."
"7.4. Az újságírónak nem szabad népszerűsítenie az erőszakot, az egészséget károsító szereket, életmódot."

Ez nem törvény, viszont az újságíróknak és a szerkesztőknek illik eszerint eljárniuk. Ez az alapja annak a szakmai becsületnek, amit a perrel fenyegető levelük szerint a petíció megsért.
Ja, egyébként az újságírói etikai kódex szerint "5.3. Az újságírói etika megkívánja, hogy a  lapot, műsort, annak megjelent tartalmát érintő ügyekben bírálókkal, panaszosokkal, reagálókkal  lelkiismeretesen foglalkozzanak a szerkesztőségek."

3) Oké, na és? Ezért már pedofilozni kell valakit?

A petíció a pedofil beállítottságú újságírás, az ilyen tartalmú cikk ellen szól, igen. (Ez az itt:http://magyarnarancs.hu/narancsszem/10-lolita-88979 ) Konkrétan  nem tudjuk, ki írta a Narancsszem néven jegyzett írást, de ez nem is túl fontos, mert  petíciónkkal nem pedofilokra vadászunk, hanem egy cikk tartalmáért vonjuk felelősségre az  illetékes szerkesztőséget.

De legegyszerűbb, ha megnézzük: mi az, ami ekkora nemtetszést vált ki a tiltakozókból. Alább az  ominózus cikkből következik pár kiemelés eredeti sorrendben, amiben kétségkívül kiskorú  színészlányokat szexualizál a Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája című cikknek a  szerzője, :

"[Drew Barrymore] 9 évesen (a Gyújtogatóban) lángba borította a világot, 17 évesen pedig már  miniszoknyában, bőrdzsekiben, tetovált lábbal rosszalkodott a Poison Ivyban." a gyermek és  serdülőkori szexualitást tudatosan, filmszerepeken átívelve összemossa a szerző.

majd:

"Mindezzel együtt van egy generáció, amely számára örökké ő marad Hollywood első számú Lolitája."  Generációs kohéziót idéz a szerző: normális dolog, hogy aki látta ezt a színésznőt - és ki nem  látta -, az Lolita-rangsorban gondolkodhat, ez nemzedéki dolog.

majd:

"Ő [Jodie Foster] játszotta például a Papírhold tévészéria-változatának „női” (vagyis hát  gyermeki) főszerepét, amit a moziban a kedves édesapja oldalán domborító, s a szó teljes  értelmében ugyancsak bűbájos Tatum O’Neil vitt sikerre." észrevételek: a női és gyermeki szerepet  egybemossa, majd ugyanabban a mondatban áttér a forgatáskor 8 évesen "domborító"Tatum O'Nealre -  ez tipikusan nőket tárgyiasító, szexualizáló jelző ami nem lenne baj, na de egy 8 évesre  alkalmazva! Humornak vaskosan otromba, de ez nem a Hahota... 

majd:

"Ám mikor a kis Jodie 14 esztendőssé cseperedett, mindjárt behúzott két olyan szerepet, amibe  belepirult bizony a hófehér filmvászon is. Ő volt ugyebár a Taxisofőr máig hírhedt  gyerekprostija, ami tulajdonképpen babapiskóta az ugyanebben elővezetett Bugsy Malone-hoz képest,  hisz az a film maga a mozgóképes pedofília: egy virtigli gengsztertörténetet adnak elő elemisták.  Természetesen Jodie a főgengszter macáját adja benne, talán egy kicsit túlságosan is stílusos  jelmezben… Tudja a fene, de nagyon is elképzelhető, hogy A bárányok hallgatnak alkotói ott a  börtön alagsorában csak közel húsz esztendő epekedését vágták az arcába." - A Bárányok Hallgatnak (1991) forgatásán JF 28- 29 éves volt (sz. 1962); a hivatkozott börtönpince-jelenetben "a filmesek" (vö. ugye a filmkritika szerzője, a nézők, a filmkritika olvasó is filmesek?) JF arcába egy bezárt gyilkos ondóját vágták, konkrétan az (amúgy emlékezetes) "Érzem a pinád szagát! / I can smell your cunt!" szavakkal. Pirospont jár annak, aki helyesen megmondja, hogy JF szagos pinájára epekedő filmesek mikor kezdtek bele húsz éves epekedésükbe, és hány éves volt akkor JF.

majd:

"...egyik leggonoszabb fogása volt, hogy 13 éves főhősnőjét nemcsak szupermenőnek, hanem kifejezetten szexinek is láttatta – így aztán a film összes felnőtt nézője bűncselekményt követett el gondolatban, ha agya egy-egy figyelmetlenebb pillanatban véletlenül a rossz vágányon zakatolt." - itt egyszerre mindannyiunkat ebbe az összefüggésbe helyez, mintha ez normális, vagy vicces lenne, aztán a "véletlenül" azt sugallja, hogy nem ura az ember az ilyen vágynak, ezzel felmentést ad a felelősség alól.

és külön kiemelném:

"Ilyenformán elég nehéz eldönteni, hogy Sophie Marceau valójában Lolitának volt-e észbontóbb,  vagy éppenséggel érett nőként. A válasz: is. Mindig is."

Ezek olyan attitűdöket normalizálnak, amik nőket és gyereklányokat egybevéve szexuális tárgyként  tüntetnek fel. Mint a petíció is megfogalmazta, "pedofília" a gyermekek iránti szexuális  vonzalom.

4) De hiszen a filmekben játszottak gyerekprostit meg miket, hát erről csak le lehet írni hogy mi?

Persze hogy le lehet, ahogy például olyan filmes toplistát is, hogy Legmenőbb rasszizmus áldozatok:  filmbeli lincselés áldozatainak képes szemléje. A kritikus mondjuk a második  fekete színészarcnál meg találja jegyezni hogy mondjuk 'na ezt a fejet én se látnám szívesen a  szülői munkaközösségben' - azért csak kibaszna pár biztosítékot, hiszen az ember eleve azért ír le ilyesmit. Hacsak nem meggyőződéses rasszista.

5) Nem lehetne tovább haladni, kezd fárasztó lenni ez az egész cirkusz.

Nem, sajnos ez olyasmi, ami mellett nagyon szomorú okokból nem lehet elmennünk szó nélkül: a nők  és kiskorú lányok tárgyiasítása olyan elterjedt és mindennapos gyakorlat, ami ellen fel fogunk  lépni. Az, ahogyan egy újságíró hozzááll a cikkének tárgyához, még ha csak filmekről is ír, nagy befolyással van a közvélekedésre. A pedofiliát promotáló-idealizáló újságírónak nincs felmentése, nem  tájékozatlan, hanem épp hogy tájékozott, és hivatalból felelős többek között az olvasói felé.

Címkék: újságírás felelősség fogalmak etikai kódex szövegelemzés FAQ Dányi Dani narancsszem