Voltak, akik a petícióban Nabokov Lolitája, azaz egy, a nyugati irodalmi kánonban magas státuszú irodalmi mű félreolvasását találták problematikusnak, és ezen hosszasan rugóztak szerte a Facebookon. Miközben egyfelől a pedofíliához képest egy regény félreolvasása szerintem viszonylag mellékes, itt nem is félreolvasásról van szó, hanem egy másik fogalmi keretben történő értelmezésről. (Arról megint csak nem gyerekek megerőszakolása kapcsán szeretnék elterelő hadműveletben vitatkozni, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy félreolvasás.) Ezeket írtam, kicsit szerkesztettem azóta:
- Azt tenném a Lolita-vitához hozzá, hogy emberi jogi szempontból egy, a gondnokságunkra bízott kiskorúval szexuális aktust létesíteni nemi erőszak. Ezt még a magyar jogrend is elismeri, pedig a mi nemi erőszak törvényünk döbbenetesen elmaradott. A regény nem nevezi ezt annak, az másik kérdés. Ugyanígy, kiskorút tartósan elvinni a-ból b-be anélkül, hogy aki elviszi, valaha is tisztázná hivatalos szervvel, pl. a gyámhatósággal, hogy mostantól ő viseli neki gondját, gyerekrablás (ezt a magyar jog nem így hívja, de magát a tettet szankcionálja). Nem lenne baj, ha az irodalmárok ismernék az emberi jogi terminológiát, viszonylag releváns.
(Itt a vitapartner részéről felmerült, miért releváns a jogi terminológia az irodalomban.)
- (…) engem nagyon zavar, amikor az irodalomban, művészetben megengedettnek tekintünk olyan tetteket, amelyekről társadalmilag azt gondoljuk, hogy nem azok. Itt, ha jól értem, többen azzal kötöttek bele a petícióba, hogy annak szerzője nem olvasta/nem érti Nabokovot, erre mondom én azt, hogy de érti, csak épp emberi jogi terminológiát használ az erről való beszédben. Az gondolja azt, hogy a petíció szerzője nem érti/félreolvassa, aki éppenhogy nem tud nem kizárólag irodalmi eszközökkel olvasni, mert például nem tudja, jogilag mi számít gyerekrablásnak, nemi erőszaknak. Szerintem ez gond, mert emberek meghalnak, nemi erőszakot szenvednek el, majd élnek ezzel a traumával, ilyesmi, és ehhez képest én őszintén leszarom, hogy jó regény-e a Lolita. Egyébként meg jó regény, csak tudni kell olvasni, pl. megkérdőjelezni, hogy mit jelent az, amikor ez a kislány "csábítgat". Segít a jog is, segít Ferenczi munkásságának ismerete is, meg még egy halom minden.
(Vitapartner felvetése: itt “neuralgikus témáról van szó”, ettől még lehet szeretni a Lolitát – a regényt –, és különben is, a regény belső világának megértése, ilyesmik – teljesen értelmesen argumentált, csak általam ettől még morálisan elfogadhatatlan érvelés)
- Az, hogy szereted, vagy hogyha az, aki nemi erőszaknak tartja, amit Nabokov leír, az nem olvasta/félreolvas, nem ugyanaz. Az, hogy mit gondolunk erről a narancsos cikkről, egy másik vita tárgya, amit viszont nem szeretnék lefolytatni. Elhiszem, hogy te erről ezt gondolod, én nagyon nem. Emberi jogok vs irodalom/művészet témában nekem radikálisan az emberi jogok a fontosabbak, és zavar, amikor ezek sérülnek, akár diszkurzíve is, és különösen, ha ez tudatlanságból fakad, disztinvgálni meg régóta nem próbálok, túl sok emberi jog sérül ahhoz. Az erőszakmentes kommunikációra igyekszem mindig figyelni. És gyerekek megerőszakolása, a gyerekprostitúció, az emberkereskedelem, a holokauszt, a szegények üldözése és meghurcolása nem neuralgikus téma szerintem, hanem elképesztő tragédia és iszonyatos bűn, amit emberek követnek el, más emberek tudtával és közbe nem avatkozásával.
