Az írás a csakazolvassa blogon jelent meg.
"Én egymillió-egyszázezer aljas, rosszhiszemű, értetlenül ostoba, agresszívan bunkó, morálisan mínuszos, kárörvendő kommentet olvastam az elmúlt hetekben. Nem szívesen érvelek már, csüggedt vagyok, nem hiszek az emberekben, szerintem kiböki a szemet, ők meg szépítik, magyarázzák, és csapkodnak vadul… A Narancs, sokáig kedves újságom meg erőből és értetlenül reagál. Nincsen kedvem elmagyarázni már. Biciklizem inkább ujjatlanban a fényben, ügyet intézek, futok a kutyával, estikét és hajnalkát ültetek, és szívemnek kedves emberekkel találkozom.
És át is adom a szót, előbb Dézsának.
Dányi Dani is elmagyarázza.
Annyit teszek én a témához, hogy ez, amit a szóban forgó cikk képvisel, szerintem nem az orvosi értelmű, nem a szándékosan kiskorúakra utazó változat. Ez a pedofília az a pedofília, amelyik nem nézi, ki hány éves: a nők elleni, egylényegű erőszak egyik megnyilvánulása. Neki mindegy, csak harsanjon, tárgynak nézi mind. Nő, nő. A tilos, az egy kicsit izgalmasabb. Meg a tapasztalatlan. A petícióra reagálva azok lettek nagyon idegesek, akiknek identitásuk, hogy ők jó emberek, liberálisok, jogvédők, de a nők elleni erőszakra teljesen vakok, önreflexió nélkül verik a cerkát tinipornóra és fantáziálnak a lányuk osztálytársnőjéről, így aztán most jól összezavarodtak. Ezért kell mondogatni, hogy nem pedofília, hanem filmművészet, nem nők elleni erőszak, hanem filmkritika, nem újságírói minőséghiány, hanem néhány csinos nőről szóló összeállítás. Ezért kell így bagatellizálni a témát és stigmatizálni, fenyegetni a petíció létrehozóját, akinél én tisztább elviségű, átgondoltabb embert alig ismerek.
Úgy nézni nőkre, ahogy ez az összeállítás teszi, tizennyolc fölöttiek esetében is kínos. Ami nem való tizenöt éveseknek, az senkinek sem való. A nőgyűlölet a baj, amelyet nem érdekelnek állapotok, sorsok, de bezzeg az ő lányát környékezze meg bárki, mindjárt szívéhez kap, vagy tréfás trikót ölt."
