Lolita a kishúgunk

b. az alábbi szöveget hozzászólásként tette közzé a petíció oldalán.

"Én nem beszélek feministául, és konkrétan a hideg ráz a petíció nyelvezetétől, de fogtam magam, és aláírtam. Hogy miért? Mert a cikktől meg konkrétan elfogott az undor. 

Nem tudom, hogy a petíciót ellenző hozzászólók észrevették-e, de ez a petíció nem a filmek ellen tiltakozik, de még csak nem is Lolita ellen, hanem konkrétan a cikkel van baja. Azzal, hogy van valaki (tényleg akárki), aki bemegy szépen dolgozni (vagy otthon felüti a laptopját), összeállít egy ilyen listát (évtizedek óta létező tartalom bizonyos szempontok szerinti csoportosítása, ezzel még nem is feltétlenül kellene gondnak lennie), és aztán összehoz róla egy olyan cikket, amelynek minden mondata... fröcsög. Nincs rá jobb szavam. És azután szépen fizetést kap érte. 

Megfizetik azért, hogy olyanokat írjon a 13 éves Chloe Moretzről, hogy "a film összes felnőtt nézője bűncselekményt követett el gondolatban, ha agya egy-egy figyelmetlenebb pillanatban véletlenül a rossz vágányon zakatolt". Nem, tényleg teljesen természetes ha egy bőrruhás 13 éves ilyen reakciót vált ki belőlünk, nyugodjunk meg, ez megesik, nincs ezzel gond, hehehe...

Én nem értem. Akik védik a cikket, tényleg el is olvasták azt? És ez így számukra rendben van? Ha ilyen módon tálalunk egy nagy adag (elég slendrián módon összecsapott, de ez más tészta) filmtörténeti információt (mert igazából erről van szó) az... hogyan is lesz élvezetesebb? Tényleg azzal az emberrel van a gond, aki nem érti, hogy lehet gyerekekről ilyen stílusban írni? Tényleg jól van ez így?
Tényleg olyan idegen koncepció lenne a "****bais, gyerekekről ne írjunk már ilyen stílusban!!!"?

Nabokovról meg annyit, hogy nem tudom, mennyire kell funkcionális analfabétának lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre, ki a regényben a narrátor, hogy konkrétan kinek (a nyilván teljesen objektív) szempontjából ismerjük meg a történetet.

Elnézést, hogy foglalom itt a helyet, nyilván én reagálom túl a dolgot, nyilván ez az a forma, ahogyan gyerekekről beszélni/írni kell nyilvános fórumokon. Előre is elnézést, ha a közeljövőben mégsem ehhez tartanám magam!"

1) Miért pont ezt a cikket, és mi baj van Nabokovval meg Polanskival?

Polanski vagy Nabokov művészete nem megfelelő apropó a nyíltan vagy bújtatottan pedofil beállítottságú újságírásra.

Alapvető fontosságú, hogy egy álnéven író szerző szövegét, és nem a benne szereplő műveket  kritizálja a petíció. Az újságcikk nem műalkotás, és nem is magánvélemény. Beszélhetünk vagy írhatunk mindenféle nagy ember vagy ismeretlen szerző műveiről, de akár Tarantino filmjei, akár a Biblia a téma, a leírtakért felelős az úgynevezett felelős szerkesztő és persze az újságíró.

A Magyar Narancs minőségi és liberális lap, ez minden cinizmus nélkül kijelenthető. Gyakran kel ki jogok védelmében, többek között emberi, női, szexuális jogok védelmében, így magától értetődő, hogy az olvasóközönség egy része elvárja, hogy következetesen képviselje is ezeket az elveket. Ezért a "lolitás cikk" komoly ellenállást vált ki az olvasókból, akik petícióban fejezik ki  sérelmüket.

http://www.peticiok.com/pedofiliamentes_magyar_narancsot

2) Mi a baj a cikkel tulajdonképpen, ez vélemény, nem muszáj elolvasni.

Az újságcikkek szerzőire és a szövegére nem csak jogszabály, de úgynevezett etikai kódex  vonatkozik, ami nem törvény erejű, viszont egyfajta szakmai minimum.
Ebből pár (szerintem) vonatkozó passzust idézek:
"4.4. Az újságíró nem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó.  Kötelessége fellépni a terrorizmus, a bármilyen szempontú – faj, vallás, kultúra, nemzetiség,  nem, életkor miatti – gyűlöletkeltés ellen. Nem támogathatja az erőszakot."
"7.4. Az újságírónak nem szabad népszerűsítenie az erőszakot, az egészséget károsító szereket, életmódot."

Ez nem törvény, viszont az újságíróknak és a szerkesztőknek illik eszerint eljárniuk. Ez az alapja annak a szakmai becsületnek, amit a perrel fenyegető levelük szerint a petíció megsért.
Ja, egyébként az újságírói etikai kódex szerint "5.3. Az újságírói etika megkívánja, hogy a  lapot, műsort, annak megjelent tartalmát érintő ügyekben bírálókkal, panaszosokkal, reagálókkal  lelkiismeretesen foglalkozzanak a szerkesztőségek."

3) Oké, na és? Ezért már pedofilozni kell valakit?

A petíció a pedofil beállítottságú újságírás, az ilyen tartalmú cikk ellen szól, igen. (Ez az itt:http://magyarnarancs.hu/narancsszem/10-lolita-88979 ) Konkrétan  nem tudjuk, ki írta a Narancsszem néven jegyzett írást, de ez nem is túl fontos, mert  petíciónkkal nem pedofilokra vadászunk, hanem egy cikk tartalmáért vonjuk felelősségre az  illetékes szerkesztőséget.

De legegyszerűbb, ha megnézzük: mi az, ami ekkora nemtetszést vált ki a tiltakozókból. Alább az  ominózus cikkből következik pár kiemelés eredeti sorrendben, amiben kétségkívül kiskorú  színészlányokat szexualizál a Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája című cikknek a  szerzője, :

"[Drew Barrymore] 9 évesen (a Gyújtogatóban) lángba borította a világot, 17 évesen pedig már  miniszoknyában, bőrdzsekiben, tetovált lábbal rosszalkodott a Poison Ivyban." a gyermek és  serdülőkori szexualitást tudatosan, filmszerepeken átívelve összemossa a szerző.

majd:

"Mindezzel együtt van egy generáció, amely számára örökké ő marad Hollywood első számú Lolitája."  Generációs kohéziót idéz a szerző: normális dolog, hogy aki látta ezt a színésznőt - és ki nem  látta -, az Lolita-rangsorban gondolkodhat, ez nemzedéki dolog.

majd:

"Ő [Jodie Foster] játszotta például a Papírhold tévészéria-változatának „női” (vagyis hát  gyermeki) főszerepét, amit a moziban a kedves édesapja oldalán domborító, s a szó teljes  értelmében ugyancsak bűbájos Tatum O’Neil vitt sikerre." észrevételek: a női és gyermeki szerepet  egybemossa, majd ugyanabban a mondatban áttér a forgatáskor 8 évesen "domborító"Tatum O'Nealre -  ez tipikusan nőket tárgyiasító, szexualizáló jelző ami nem lenne baj, na de egy 8 évesre  alkalmazva! Humornak vaskosan otromba, de ez nem a Hahota... 

majd:

"Ám mikor a kis Jodie 14 esztendőssé cseperedett, mindjárt behúzott két olyan szerepet, amibe  belepirult bizony a hófehér filmvászon is. Ő volt ugyebár a Taxisofőr máig hírhedt  gyerekprostija, ami tulajdonképpen babapiskóta az ugyanebben elővezetett Bugsy Malone-hoz képest,  hisz az a film maga a mozgóképes pedofília: egy virtigli gengsztertörténetet adnak elő elemisták.  Természetesen Jodie a főgengszter macáját adja benne, talán egy kicsit túlságosan is stílusos  jelmezben… Tudja a fene, de nagyon is elképzelhető, hogy A bárányok hallgatnak alkotói ott a  börtön alagsorában csak közel húsz esztendő epekedését vágták az arcába." - A Bárányok Hallgatnak (1991) forgatásán JF 28- 29 éves volt (sz. 1962); a hivatkozott börtönpince-jelenetben "a filmesek" (vö. ugye a filmkritika szerzője, a nézők, a filmkritika olvasó is filmesek?) JF arcába egy bezárt gyilkos ondóját vágták, konkrétan az (amúgy emlékezetes) "Érzem a pinád szagát! / I can smell your cunt!" szavakkal. Pirospont jár annak, aki helyesen megmondja, hogy JF szagos pinájára epekedő filmesek mikor kezdtek bele húsz éves epekedésükbe, és hány éves volt akkor JF.

majd:

"...egyik leggonoszabb fogása volt, hogy 13 éves főhősnőjét nemcsak szupermenőnek, hanem kifejezetten szexinek is láttatta – így aztán a film összes felnőtt nézője bűncselekményt követett el gondolatban, ha agya egy-egy figyelmetlenebb pillanatban véletlenül a rossz vágányon zakatolt." - itt egyszerre mindannyiunkat ebbe az összefüggésbe helyez, mintha ez normális, vagy vicces lenne, aztán a "véletlenül" azt sugallja, hogy nem ura az ember az ilyen vágynak, ezzel felmentést ad a felelősség alól.

és külön kiemelném:

"Ilyenformán elég nehéz eldönteni, hogy Sophie Marceau valójában Lolitának volt-e észbontóbb,  vagy éppenséggel érett nőként. A válasz: is. Mindig is."

Ezek olyan attitűdöket normalizálnak, amik nőket és gyereklányokat egybevéve szexuális tárgyként  tüntetnek fel. Mint a petíció is megfogalmazta, "pedofília" a gyermekek iránti szexuális  vonzalom.

4) De hiszen a filmekben játszottak gyerekprostit meg miket, hát erről csak le lehet írni hogy mi?

Persze hogy le lehet, ahogy például olyan filmes toplistát is, hogy Legmenőbb rasszizmus áldozatok:  filmbeli lincselés áldozatainak képes szemléje. A kritikus mondjuk a második  fekete színészarcnál meg találja jegyezni hogy mondjuk 'na ezt a fejet én se látnám szívesen a  szülői munkaközösségben' - azért csak kibaszna pár biztosítékot, hiszen az ember eleve azért ír le ilyesmit. Hacsak nem meggyőződéses rasszista.

5) Nem lehetne tovább haladni, kezd fárasztó lenni ez az egész cirkusz.

Nem, sajnos ez olyasmi, ami mellett nagyon szomorú okokból nem lehet elmennünk szó nélkül: a nők  és kiskorú lányok tárgyiasítása olyan elterjedt és mindennapos gyakorlat, ami ellen fel fogunk  lépni. Az, ahogyan egy újságíró hozzááll a cikkének tárgyához, még ha csak filmekről is ír, nagy befolyással van a közvélekedésre. A pedofiliát promotáló-idealizáló újságírónak nincs felmentése, nem  tájékozatlan, hanem épp hogy tájékozott, és hivatalból felelős többek között az olvasói felé.

12-13-14 éves gyerekeket lehet, hogy szexinek gondol valaki, de 1) ne mondja-írja, pláne ne a gyereknek, max a saját pszichológusának vagy a gyóntatójának-lelki vezetőjének. Én 13 évesen pont ilyen magas voltam, gondolom a mellem-fenekem is ekkora volt mint most, és nagyon utáltam, amikor felnőtt (az én akkori nézőpontomból öreg) pasik bámultak. Amikor egy felnőtt férfi, akinek én pl 12 évesen csókolommal köszöntem volna, ha ismerem, a mellem bámulta a buszon, az elég, izé, undorító volt. Próbáltam levegőnek nézni, de íme, közel 30 év után is emlékszem rá. Anyám szólt rá, hogy talán ha abbahagyná. És később már nem csak tudtam, hanem éreztem is, hogy ez bunkóság, de gyerekként végtelenül zavarba hozott, és bakker én szégyelltem a mellem, stb. Ez a narancsos szöveg tele van olyan részekkel, amikor valaki így néz. Ha ilyen szövegeket ír, terjeszt egy felnőtt férfi (amúgy persze nő is lehetne, kb mindegy), akkor pont ezt csinálja: bámul, folyik a nyála, és tapogat, ha sikerül neki. Iszonyú demagóg, én kérek elnézést, de a saját 12 éves gyerekét is 'veszélyesnek' gondolja?

A következő problémáim vannak a narancs által publikált tartalommal. ha az a témaválasztása valakinek egy cikk megírásakor, hogy olyan filmek, amelyek többek között felnőtt férfiak és fiatal lányok/gyerekek közötti szexuális(nak mondott) viszonyt ábrázolnak, akkor fel kell fognia pár dolgot. 

1. látni kell, hogy létezik egy agyonhasznált, mélyen beágyazott kulturális üzenetet (konkrétan: az az üzenetet, hogy fiatal lányok/gyerekek nemcsak, hogy a) képesek beleegyezésüket adni szexuális tevékenységekbe, hanem b) szexuálisan kifejezetten izgatóak is.
2. látni kell azt, hogy ez az üzenet („gyerekek, akik lányok, lehetnek szexik”, „a kislányok élvezik a szexet felnőtt férfiakkal”) azért létezik, mert támogat egy speciális hatalmi felállást, amiben egy felnőtt férfinek azért jó szexuálisan használni egy kislányt, mert annak életkorából adódóan a szexualitása kialakulatlan, mert tapasztalatlan, mert nincs önbizalma, mert önbizalom híján nem asszertív és nem képes a saját igényeit érvényesíteni stb. vagyis azt lehet vele tenni, amit akar. emiatt ez az üzenet a szexuális erőszakot normálisnak és kívánatosnak állítja be. 
3. azok a filmek, amik erre az üzenetre építkeznek, a férfi tekintetet szolgálják ki (azért készülnek el ezek a filmek, és azért így, mert a férfiak, akiknek az igényeit a filmipar szem előtt tartja, erre kíváncsiak). magyarán a társadalomban is megfigyelhető, nemcsak a filmvásznon, hogy emberek ezt normálisnak, izgalmasnak, szexinek gondolják. 
4. amikor valaki ilyen filmekről ír cikket, akkor az egyetlen mód, ahogyan nem erősíti ezt a már amúgy is mélyen beágyazott üzenetet, az az, hogyha rávilágít erre a hatalmi dinamikára, és tisztázza, hogy olyan személyekkel, akik nem képesek informált beleegyezésüket adni a szexuális aktusokhoz (mert pl. gyerekek), azokkal nem elfogadható szexuális viszonyt létesíteni, mert az visszaélés.
5. ehhez képest ez a figura fogta magát, és írt egy olyan cikket, ami egyáltalán nem viszonyul kritikusan sem a gyerekekkel folytatott szexuálisnak mondott tevékenységekhez, nem viszonyul kritikusan ahhoz a kérdéshez, hogy filmekben kislányokat a férfi tekintet számára szexuálisan tálalni, az etikus-e. sőt, valójában határozottan igenlően viszonyul ezekhez a dolgokhoz.
6. plusz telirakja az írást olyan megfigyelésekkel, amik a gyerekek külsejére, szexuális vonzerejére és veszélyességére/csáberejére fókuszálnak. utóbbival még az is a gond, hogy az áldozathibáztatás eszköze: ha egy kislány valóban lehet „veszedelmes” a vonzereje miatt, az igazolja azt, hogy a férfiak, akik megerőszakolják, „nem voltak képesek magukat visszafogni”.
7. egy dolog, hogy gondolkozunk azon, hogy vajon gyerekeknek lehet-e szexualitása, és, ha igen, hogyan kell ezt érteni. egy egészen más az, hogy amikor férfiak által megírt, megrendezett, csomagolt és eladott produktummal kerülünk szembe, akkor már régen nem arról van szó, hogy itt valami autentikus képet nyernénk lányok szexuális érzéseiről, hanem arról, hogy lányok testét szexualizálják, vagyis kialakítanak egy olyan állapotot, amiben a szexiség, mint jelentés, mindenképp hozzá van tapasztva egy lány testéhez, függetlenül attól, hogy neki milyen érzései és vágyai vannak, vagy nincsenek, és függetlenül attól, hogy mibe szeretne/tud beleegyezni, és mibe nem. ebben a felállásban a lány nem lehet más, mint tárgy, amit használnak - ő itt nem egy aktív cselekvési és döntési képességgel bíró személy, hanem egy potenciális áldozat.

dézsa véleményét olvastátok. olvassátok máskor is!