HTML

"Egyébként meg jó regény, csak tudni kell olvasni" - Lóránd Zsófia elmagyarázza, hogy többféleképpen is lehet olvasni

2014.03.15. 12:43 Lolita a kishúgunk

Voltak, akik a petícióban Nabokov Lolitája, azaz egy, a nyugati irodalmi kánonban magas státuszú irodalmi mű félreolvasását találták problematikusnak, és ezen hosszasan rugóztak szerte a Facebookon. Miközben egyfelől a pedofíliához képest egy regény félreolvasása szerintem viszonylag mellékes, itt nem is félreolvasásról van szó, hanem egy másik fogalmi keretben történő értelmezésről. (Arról megint csak nem gyerekek megerőszakolása kapcsán szeretnék elterelő hadműveletben vitatkozni, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy félreolvasás.) Ezeket írtam, kicsit szerkesztettem azóta:

-          Azt tenném a Lolita-vitához hozzá, hogy emberi jogi szempontból egy, a gondnokságunkra bízott kiskorúval szexuális aktust létesíteni nemi erőszak. Ezt még a magyar jogrend is elismeri, pedig a mi nemi erőszak törvényünk döbbenetesen elmaradott. A regény nem nevezi ezt annak, az másik kérdés. Ugyanígy, kiskorút tartósan elvinni a-ból b-be anélkül, hogy aki elviszi, valaha is tisztázná hivatalos szervvel, pl. a gyámhatósággal, hogy mostantól ő viseli neki gondját, gyerekrablás (ezt a magyar jog nem így hívja, de magát a tettet szankcionálja). Nem lenne baj, ha az irodalmárok ismernék az emberi jogi terminológiát, viszonylag releváns.

(Itt a vitapartner részéről felmerült, miért releváns a jogi terminológia az irodalomban.)

-          (…) engem nagyon zavar, amikor az irodalomban, művészetben megengedettnek tekintünk olyan tetteket, amelyekről társadalmilag azt gondoljuk, hogy nem azok. Itt, ha jól értem, többen azzal kötöttek bele a petícióba, hogy annak szerzője nem olvasta/nem érti Nabokovot, erre mondom én azt, hogy de érti, csak épp emberi jogi terminológiát használ az erről való beszédben. Az gondolja azt, hogy a petíció szerzője nem érti/félreolvassa, aki éppenhogy nem tud nem kizárólag irodalmi eszközökkel olvasni, mert például nem tudja, jogilag mi számít gyerekrablásnak, nemi erőszaknak. Szerintem ez gond, mert emberek meghalnak, nemi erőszakot szenvednek el, majd élnek ezzel a traumával, ilyesmi, és ehhez képest én őszintén leszarom, hogy jó regény-e a Lolita. Egyébként meg jó regény, csak tudni kell olvasni, pl. megkérdőjelezni, hogy mit jelent az, amikor ez a kislány "csábítgat". Segít a jog is, segít Ferenczi munkásságának ismerete is, meg még egy halom minden.

(Vitapartner felvetése: itt “neuralgikus témáról van szó”, ettől még lehet szeretni a Lolitát – a regényt –, és különben is, a regény belső világának megértése, ilyesmik – teljesen értelmesen argumentált, csak általam ettől még morálisan elfogadhatatlan érvelés)

-          Az, hogy szereted, vagy hogyha az, aki nemi erőszaknak tartja, amit Nabokov leír, az nem olvasta/félreolvas, nem ugyanaz. Az, hogy mit gondolunk erről a narancsos cikkről, egy másik vita tárgya, amit viszont nem szeretnék lefolytatni. Elhiszem, hogy te erről ezt gondolod, én nagyon nem. Emberi jogok vs irodalom/művészet témában nekem radikálisan az emberi jogok a fontosabbak, és zavar, amikor ezek sérülnek, akár diszkurzíve is, és különösen, ha ez tudatlanságból fakad, disztinvgálni meg régóta nem próbálok, túl sok emberi jog sérül ahhoz. Az erőszakmentes kommunikációra igyekszem mindig figyelni. És gyerekek megerőszakolása, a gyerekprostitúció, az emberkereskedelem, a holokauszt, a szegények üldözése és meghurcolása nem neuralgikus téma szerintem, hanem elképesztő tragédia és iszonyatos bűn, amit emberek követnek el, más emberek tudtával és közbe nem avatkozásával.

komment

Címkék: művészet felelősség fogalmak Lolita Nabokov Lóránd Zsófia

"megkockáztattuk, hogy majd lebaszatlanpicsáznak" - Tóth Györgyi elmagyarázza, mi az összefüggés az etikátlan újságírás és az etikátlan viselkedés között

2014.03.14. 23:22 Lolita a kishúgunk

Sokatmondó, ahogy Narancsszem _minden férfira_ általánosítja, hogy kislányok szexuális vágyakat ébresztenek bennük. És erről eszembe jutott az a kutatás, ami szerint van egy demográfiai csoport, melynek tagjai szerint minden férfi megerőszakol nőket, ha módja van rá. A nőket megerőszakoló férfiak csoportja. És hogy ezek a férfiak célzatosan írnak, beszélnek arról, hogy a nők kiprovokálják az erőszakot, és a férfiak ez ellen tehetetlenek. Várják ugyanis a visszajelzést. Ami kivételes, hogy ezúttal a kommentek és a petíció nem csak megerősítést adott a szerzőnek (lájkok, megosztások, meg helyeslő férfiak, akik szinkronban csorgatták nyálukat a kislányokra a szerzővel), hanem kivételesen voltunk páran, akik megkockáztattuk, hogy majd lefeministáznak, lebaszatlanpicsáznak, lenincshumorérzéketekeznek, (feljelentenek - a szerk) hogy felszólaljunk a szexuális visszaélések gyermekáldozataiért.

Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a különböző felületeken a petíciót kritizáló és a Narancsot védő kommentelők között mennyi van, aki nagyjából tagadja a gyermekkori szexuális visszaélés létét, illetve propagálja a gyerekek szexualizálását és annak felnőttek általi használatát. A reakciókból ítélve a petíció nagyon pontosan beletalált, hogy kiknek és mit üzen a cikk. De vajon ezen a Magyar Narancs szerkesztősége elgondolkodik-e?

Ezek a cikkek nem valamiféle vákuumban vannak, hanem ugyanazon a spektrumon, mint akik kiskamasz lányokat bámulnak és taperolnak a tömegközlekedésen, a bámulás/taperolás mondhatni az operacionalizálása annak, hogy az elkövető maga és mások előtt azzal hárítja a visszaélés felelősségét, hogy a gyerek volt csábító (ld. még párkapcsolati erőszaknál "leszállt a vörös köd", "kicsúszott a pofon", "kiprovokálta"). És eggyel tovább lépve, ugyanezen a spektrumon helyezkedik el a gyerekprostitúció.

 

Tóth Györgyi a NANE Egyesület munkatársa

komment

Címkék: újságírás szexizmus felelősség áldozathibáztatás gyerekprostitúció NANE Tóth Györgyi narancsszem

"Egyszerűen nem érti a filmeket" - Láng Attila D. elmagyarázza

2014.03.14. 18:47 Lolita a kishúgunk

Láng Attila D. regényíró részletesen írt Narancsszem cikkéről és a benne megemlített filmekről, kritikája teljes terjedelmében itt olvasható, alább egy részlet:

"És egyáltalán, mi a válogatás szempontja? Miért maradt ki Milla Jovovich, aki a második lagúnafilmben semmivel se volt kevésbé „lolitás”, és ő is csak tizenhat volt? Miért maradt ki Olivia Hussey, akit a Rómeó és Júlia bemutatóján nem akartak beengedni a moziba, mert még mindig nem volt tizennyolc éves, és a filmen teljes meztelenség látható: ő maga? Miért maradt ki Karolina Ostrożna és Katarzyna Szczepanik, akik a Varjakban meztelenül fürdenek, és talán ketten együtt sincsenek tizennégy évesek? És miért maradt ki…

Á, hülyeség. Narancsszem szintjén az a film semmi egyébről nem szól, mint hogy állandóan látható Vanessa Guedj bugyija, és Hubert nyilván pedofil. Ha azt mondanám, hogy a film nem működik Guedj bugyija nélkül, mint ahogy Thora Birch bugyija helyett is alternatívákat kellett keresni, nem értené, hiába nézné meg százszor mindkettőt.

Egyszerűen nem érti a filmeket, éspedig azért, mert nem érti az embereket. Neki a nőnemű ember csak dekoltázs, jó segg, punci. Erről szól a Narancsszem-ellenes petíció. Narancsszem szexista, aki a nőkben csak – Vanessa gyakori szavával – zsákmányállatokat lát, ami éppenséggel nem okozná, hogy cikket írjak róla, de Narancsszem ezenfelül pedofil is, vagy pedofil igényeket szolgál ki, az én szemszögemből ez már mindegy. A cikk egy útmutató pedofiloknak, hogy milyen filmeket nézzenek meg, ha szexi gyereklányokat akarnak látni. Ha ezt főszerkesztői ejnyebejnye nélkül lehet, mert csak a kattintások számítanak, akkor a cikk folytatásában meg lesz említve a Három férfi és egy mózeskosár, ahol megszemlélhetjük, amint átpelenkáznak egy kisbabát.

Aláírtam a petíciót, de nem értek egyet azzal, hogy Szemet továbbképzésre kell küldeni. Eleve nem alkalmas újságírónak, eddig még amit olvastam tőle (a múltkori cikk és a mostani kapcsán is volt alkalmam még látni néhányat), az arról győz meg, hogy össze tud állítani listákat bármilyen tárgyban, a filmtörténet tíz leglánctalpasabb tankja, a filmtörténet tíz legvizesebb delfine, a filmtörténet tíz legemeletesebb esküvői tortája, de elsősorban a filmtörténet tíz legmélyebb dekoltázsa, a filmtörténet tíz legszaftosabb ágyjelenete, a filmtörténet tíz legjobb női segge és a filmtörténet tíz leghamvasabb gyerekpuncija. Ilyenkor összegyűjt találomra tíz valamit, mindegyikhez ír egypár lapos mondatot, és kész a cikk. Amikor én voltam főszerkesztő, nálunk az dolgozhatott, aki cikkeket írt. Igaziakat. No persze mi nem voltunk ilyen nagymenő lap, ami azt hoz le, amit akar, úgyis elolvassák."

komment

Címkék: film művészet újságírás szexizmus Láng Attila D. narancsszem

"a szerző bele se gondolt, csak úgy jött zsigerből" - Rábay Joyi elmagyarázza

2014.03.14. 17:53 Lolita a kishúgunk

Amúgy zseniális filmek kapcsán született egy ordas szutyok bulvárcikk a Magyar Narancs filmes blogjában, melyben a művekből a szerző csak azt bírja kiragadni, hogy a főszereplő gyerekek alakításától neki hogy állt fel a kártevője, mindezt olyan bulváros, magas lovon ülő, szájbarágós "trendsetter" stílusban. A cikknek igazából a művekhez túl sok köze nincs, pusztán a főszereplő gyerekek (kislányok) külsejével, szerepük egy-egy kiragadott elemével és saját (valamint kantársai vélt) gerjedelmével van elfoglalva benne.

Az a kép nyilván sokaknak megvan, amikor éretlen kamaszfiúk ülnek kis csoportban, és minden arra járó nőnemű élőlény külsejét elemzik, persze nagyzolva, röfögve-röhögve, mocskolódva-versengve, ez a ki licitál még rá jobban a másikra dolog. Ez az „öcsém az milyen pina! Sunáznám!” világa. A fikázás, a menőzés, a többiek felé egyfajta szerepjátszás, meg persze a tomboló hormonok és az, hogy a férfiaknak ezt úgy általában elnézzük, együtt valahogy ezt hozzák ki. Aztán jó esetben felnőve ez elmúlik, értelmiségi körökben inkább kínos, de bizonyos „szubkultúrákban” vagy rétegekben sajnos rögzül (az a kép is megvan, amikor az építkezésen megy a füttyögetés, ugye). És bár az hogy hogyan is állunk a szexualitással, az erősen kulturálisan meghatározott dolog, ezt a fajta hozzáállást a mifelénk minimum éretlennek, de inkább taplónak, bunkónak hívjuk, onnan kezdve meg hogy gyerekeket érint, konkrétan pedofilnak. Nos az inkriminált cikk kábé ilyen röfögés, ha árnyaltabban is fogalmaz, a „sunáznám” meg „öcsém milyen bőr, szúrnám” szexuálisan éretlen, frusztrált kamaszos világára kacsintgat.

Kiragad 10 filmet, és arról fantáziálgat, hogy mennyire felizgul a főszereplő kislányokra. Persze ezt szalonképessé, sőt trendivé csomagolva, olyan első blikkre súlytalan, önkényes listaként, állítom a legtöbb olvasónak fel sem tűnik a sok igénytelen netes tartalom, gyorsan rákattintós filmes 10-es listák között. Ugyanakkor hosszú távon mégis beépül valahova, a fejekbe, a kultúrába, minél több ilyet olvas az ember, főleg olyan helyeken, amiket mértékadónak tart, annál inkább természetessé válik és ezért rendkívül kártékony a cikk és a szerző mentalitása. Azért jó ez a petíció, mert szembe megy ezzel, felhívja a figyelmet, hogy álljunk meg és gondolkozzunk.

Azt már mások leírták, milyen érzés ezt elszenvedni gyerekként, vagy tiniként amikor minden összezavarodik, és az embernek van elég baja a testével, a kortársaival és a szexualitással en bloc… És azt is, hogy miért baj tárgyiasítani embereket (gyerekeket, kislányokat, kisfiúkat, nőket, férfiakat, bárkit). Erről ezért nem írok. De arról is fontos beszélni, hogy a kultúra, amiben élünk, benne értékrendünk, különböző preferenciáink folyamatosan alakulnak (gondoljunk csak a közbeszéd változásaira a rendszerváltozástól napjainkig!!!), a sajtónak, blogoknak, a médiának úgy általában véve nagy szerepe és felelőssége van abban, hogy milyen irányba. A világunkat minden nap ilyen kis mikroszinten teremtjük, formáljuk, és visszük valamilyen irányba. A kultúra-teremtés része az újságírás, blogolás és része a (sajtó)kritika is. Amikor ez a fajta szexizmus erősödik, akkor jó ha van aki harcba száll ellene az áldozatok oldalán, és kimondja hogy ez nem jó, ez rossz, ez üldözendő és ebből nem kérünk (még akkor is, ha a jelenség létezik. Sok dolog van, ami ellen küzdve szebb és jobb világot építhetünk magunknak és utódainknak). 

Az pedig előfordul, hogy születhetnek meggondolatlan cikkek, a szerző bele se gondolt, csak úgy jött zsigerből, hiszen jelenleg tényleg ez a mentalitás szövi át életünk, mindenhol szembe jön, tetten érhető, de aztán jön az olvasói visszajelzés, ami hát nyilvánvaló jele hogy az olvasóik egy csoportjánál kihúzta a gyufát... és akkor azt várnánk hogy jön egy válaszcikk, amiben valami történik, vagy megpróbálja menteni a mundért, vagy elnézést kér, vagy valami köztes megoldás, lényeg hogy elinduljon egy párbeszéd, polémia, de nem, semmi ilyen, hanem jön az ügyvédi levélke...amire rámozdulnak a radikális jogvédők is, és alakul a cirkusz. Összedugták a fejüket, no itt vannak a feministák, ez jó lesz, csináljunk egy kis hírverést a mancsnak, talán így növelhetjük az olvasottságot? Ez nagyon GÁZ!!! Pedig ennek semmi köze a feminizmushoz, vagy liberalizmushoz vagy bármi egyéb címkéhez.

Se feminista, se liberális nem vagyok és mégis egyet értek a petícióval és mélyen felháborít ez az egész történet. Számomra ez arról szól, milyen világot kreálunk magunknak, és én szeretném, ha úgy változna, formálódna a kultúránk, hogy a lányaimnak már ne kelljen ezzel a tapló szexista, mindenféle kölcsönösséget, empátiát és emberi tiszteletet nélkülöző, szexista mentalitással napi szinten megküzdeni, főleg ne gyerekként. Azt hiszem ehhez kell az is, hogy ilyen cikkeket ne lehessen büntetlenül írni és publikálni.

komment

Címkék: újságírás szexizmus felelősség hatás Rábay Joyi nem feminista narancsszem

mém

2014.03.14. 16:30 Lolita a kishúgunk

mancsmeme_1394810893.jpg_487x374

egy Magyar Narancs-olvasótól kaptuk

komment

Címkék: mém narancsszem

Nem vagyok szakértő, de áldozat igen. Ne finomkodjunk tovább. - B. Zsófi elmagyarázza

2014.03.14. 15:47 Lolita a kishúgunk

Félelemmel tölt el, hogy egyáltalán magyarázni kell a súlyosságát ennek a problémának és hogy miért ártalmas a cikk és a cikkíró magatartása, illetve a tömegkultúrának azon tendenciája, hogy szexualizálja a (lány)gyerekeket és normalizálja a pedofíliát, ezen felül pedig védje és propagálja ezt a narratívát. Mindenki, aki ezt direkt vagy indirekt módon táplálja, bűnrészes. Az áldozatok pedig nem csak a filmforgatásokkor traumatizált szereplők, hanem azok a kislányok és nők, akiken lecsapódik ennek a kultúrának a végterméke.

 A statisztikákat, szakértői véleményeket mindenki 3 kattintáson belül megtalálhatja az interneten és ezen a blogon is, én a saját élményeimről fogok beszélni, mert a cikk olvasása felhozza az engem ért traumákat. Mint például, amikor 9 évesen a buszon a bácsi elkezdett simogatni és moccanni sem tudtam (sem a rémülettől, sem a tömegtől), vagy amikor a lábam közé nyúlt egy idegen tinikoromban, ahogy elhaladt mellettem a lépcsőn, vagy amikor a kalauz az esti vonaton az ölébe ültetett, vagy amikor egy (3-szor) idősebb ismerősöm rá akart beszélni egy meztelen masszázsra, vagy amikor egy másik apám korabeli férfi felajánlotta, hogy megmutatja nekem, hol van a G pontom, vagy amikor egy hasnoló korú pasi meg akart csókolni és nem értette, hogy miért nem akarom, vagy a vezetés oktatóm, aki disznó vicceket mesélt egész végig az autóban és imádta, hogy zavarba hoz velük. De ott vannak a szüleim ismerősei, akik ugyanilyen ocsmány viccekkel szórakoztattak és flörtöltek velem, amióta az eszemet tudom, ott volt az osztálytársam, akit 6 és 13 évesen is megerőszakolt a nagybátyja, ott voltak a matek és tesi tanáraink gimiben, akik a szebb lányokhoz kicsit túl sokszor túl közel hajoltak és túl sokat simogatták meg őket, ott volt a csontkovácsom, aki úgy érezte, muszáj kifejtenie, hogy milyen jó a testem, vagy apám külföldi munkatársa, aki előbb nézett apám szeretőjének, mint a lányának 14 éves koromban. Ez csak töredéke annak, amire emlékszem a 20 éves koromig történtekből idősebb férfiakkal kapcsolatban.

 „Dehát ezek csak egy-két ember élményei...” Valóban? Bele sem merek gondolni, hogy ezek a férfiak hány más kiskorú mellett érezték, hogy ezek  a viselkedésminták elfogadhatóak. És miért is ne gondolnák így? Mivel senki nem szólt rájuk. Soha egész életemben egyetlen felnőtt sem szólt, aki ezeknek tanúja volt, hogy Állj!, soha senkitől nem hallottam, hogy Ez Nem Helyes!, sem a buszon, sem a családomban, sem az iskolában, sem itthon, sem külföldön. Minden egyes alkalommal magamért kellett kiállnom (amikor mertem), minden egyes lány, akit ismerek maga vívta meg a harcait, támogatás, segítség nélkül és pluszban még stigmatizálva is lettek/lettünk. Ezen kívül nem ismerek egyetlen nőt sem, akit ne értek volna ilyen élmények valamikor életük során. Egyetlen egyet sem. Olvastam a statisztikákat is, de nekem már ez is elég, hogy tudjam, melyik oldalon állok, ha vitáról van szó.

 És akárhányszor felhozom a témát, el vagyok hallgattatva, le vagyok hurrogva, hogy merek általánosítani, ne legyek ilyen pesszimista, ne legyek szívtelen, beszéljek finomabban, miért vagyok mérges, van már a nőknek elég joga, a férfiak márcsak ilyenek, ne hisztizzem túl, satöbbi.

 Ma már felnőtt vagyok és tudok nyíltan beszélni, de gyerekként nem volt hangom és nem volt senki, aki beszélt volna a nevemben. És amikor azt látom, hogy közel húsz év alatt nemhogy semmi nem változott, mert továbbra sem szólal fel senki a buszokon, a családomban, az iskolákban, továbbra is el vannak hallgattatva és stigmatizálva vannak az áldozatok, de még TÁMOGATJUK is ezt a kultúrát, ami ezt lehetővé teszi, nem tudok csendben maradni.

 Mindenki látszólag egyetért abban, hogy a pedofília rossz, hát itt az ideje összekötni a pontokat. Egy ilyen cikknek nem szabadna megjelennie és aki nem látja, hogy miért, annak ideje némi kutatást végezni (kezdve egy alapos szem-felnyitással). Már az is hányingerkeltő, hogy hány Hollywoodi filmben látunk fiatal nőket öreg férfiakkal szexuális kapcsolatban, és hány rendezőről derült ki, hogy molesztált kiskorúakat (de továbbra is istenítjük őket és a munkájukat), és hány kutatás szól arról, hogy a pop kultúrában előforduló motívumok milyen pszichológiai hatásokat eredményeznek társadalmi szinten.

 Aki személyes sértésnek veszi Vera petícióját, az gondolkodjon el, hogy miért érez így. Segítek: szerinted oké szexualizálni a kislányokat? Akkor te vagy a probléma. Szerinted nem oké szexualizáni a kislányokat? Akkor írj alá minden ilyen petíciót, szólalj fel, ha tanúja vagy bármi ilyesminek, védd meg az áldozatok jogait és vádold az elkövetőket. Hangosan, mérgesen, finomkodás és udvariaskodás nélkül.

 

Olvasnivaló angolul:
http://www.cwasu.org/filedown.asp?file=Maddy%20Coy%20Children%20Childhood%20and%20Sexualised%20Popular%20Culture.pdf

komment

Címkék: szexizmus felelősség hatás áldozathibáztatás személyes élmény B. Zsófi

mi a gyermek? - Betlen Anna és az ENSZ elmagyarázza

2014.03.14. 15:27 Lolita a kishúgunk

Betlen Anna megjegyzései a petíció kapcsán kialakult vitához

1. némelyek által használt érvelésben keveredik a gyermek és a nemileg éretlen személy (kisgyermek) fogalma. Azért jelölte meg az ENSZ a gyermekkor határát 18 évben, mert a szexuális érettség (fogamzóképesség) még nem elég egy csomó mindenhez - főleg nem mai korunk követelményeit nézve -, így pl. a szexuális kapcsolatba való tájékozott beleegyezéshez.
2. A szexuális tevékenység és a pedofilia összefüggéseit elemezgetve keveredik az, amit egy felnőtt csinál egy gyerekkel és az, amit a gyerek csinál (esetleg egy másikkal - vö. papás-mamás az oviban).

Ahhoz, hogy a vita érdemi maradjon, szerintem ragaszkodni kéne a fogalmi tisztasághoz.

komment

Címkék: fogalmak ENSZ Betlen Anna

"ahogy az egy demokráciában természetes" - a TASZ véleménye a Magyar Narancs reakciójáról

2014.03.14. 13:02 Lolita a kishúgunk

Meglepetten tapasztaljuk, hogy a Magyar Narancs perrel próbálja elérni, hogy a cikküket bíráló petíció eltűnjön az internetről (http://www.peticiok.com/a/76560). Ez azoknak a politikusoknak a módszere, akik többek között a Narancsot is perekkel fenyegetik. Bízunk benne, hogy nem a jogi utat választják, hanem válaszcikkben védik meg magukat, ahogy az egy demokráciában természetes.

https://www.facebook.com/atasz/posts/10153871372140234

komment

Címkék: felelősség TASZ

"Nekem a petíció egy erkölcsi állásfoglalás az áldozatok mellett" - Hoffmann Kriszta elmagyarázza

2014.03.14. 12:43 Lolita a kishúgunk

Nekem a petíció egy erkölcsi állásfoglalás az áldozatok mellett, ezért írtam alá.
A jelen témával kapcsolatban nekem az jutott eszembe, hogy milyen jellemző stratégia az ok és az okozat felcserélése, valamint az az igyekezet, hogy azt lehessen láttatni, hogy az áldozatok provokálták a helyzetet, és a törekvés arra, hogy minél kevesebb szó essen az elkövetőkről.

Nekem a petíció arról szól, hogy ráirányítja a figyelmet arra, aki tematizálja az erőszakot, jelen esetben a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélést.
A gyerekek által elszenvedett szexuális visszaélés az, ami miatt a gyerekek viselkedésében megjelennek a konkrét szexualitásra utaló elemek. 
Tehát a gyerekeken megfigyelhető viselkedés egy okozat, vagyis egy elszenvedett trauma tünete.
(http://www.nane.hu/egyes.../tevekenysegek/allj_mellette.html)
A gyerekek személyiségébe a trauma beépül, az elszenvedett erőszak alakítja a személyiségüket és a világhoz, benne a felnőttekhez való viszonyukat.
Amikor egy gyerekről úgy beszél valaki, hogy a gyerek „romlott”, „szexi”, akkor elvárásokat erősít meg a gyerek felé, aki ezeknek az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni. Hiszen kiszolgáltatott helyzetben van a felnőttek világától. Igazodási pontokat keres, illeszkedni akar. És egyes felnőttektől ezeket a támpontokat fogja kapni.

Kevesen tanítják meg a gyerekeiknek, hogy joguk van megvédeni a testüket, joguk van nemet mondani, és szólni, ha olyasmi történik velük, ami számukra kellemetlen.
(http://www.nane.hu/kiadvanyok/tuzhely/helenbenedict.html)
Sokan tanítják a gyerekeiknek, hogy óvakodjanak az idegenektől, de kevesen beszélnek a gyerekeikkel arról, hogy a veszély a közeli ismerősök, rokonok felől fenyegeti őket a leginkább.
Ha a társadalom a gyereket a felnőttek tulajdonának tekinti és nem önálló lényeknek, akkor nem is gondolja, hogy a gyerekeknek joguk van megvédeni magukat és ehhez joguk van segítséget kérni.
Számomra a petíció körül kialakult vitában az a legfontosabb, hogy beszéljünk az elkövetőkről.
Akik szexuális tárgyként tekintenek a gyerekekre, akik népszerűsítik ezt a látásmódot, és akik felmenteni igyekeznek az elkövetőket.
Ne az áldozatoknak legyen arca és neve, hanem az elkövetőknek.

komment

Címkék: szexizmus felelősség nevelés hatás áldozathibáztatás Hoffmann Kriszta

Szájbarágás a hiperszexualizáció veszélyeiről, avagy miért is extrém káros Narancsszem cikke a fiatal lányokra nézve - Lambing Emese elmagyarázza

2014.03.14. 12:38 Lolita a kishúgunk

Hogy érzékeltessem, milyen a tárgyiasító és szexualizáló jellegű szóhasználat (tehát ami kifejezetten a lányok külsejére, korára, szexuális kisugárzására vonatkozik) összegyűjtöttem azokat a nyelvi szerkezeteket a cikkből, amiket Narancsszem a lányokkal, nőkkel kapcsolatban használ. Íme:

végzet kisasszonykája
veszedelmes gyereklány
Hollywood első számú Lolitája
maga az ördög
szép és démoni
minden lányos apa örök, eleven rémálma
belepirult a hófehér filmvászon
szexi Scarlett
1984-es évjáratú szépség
szempillantás alatt változott át romlott Lolitává
tinimagazinban pózolt, áttetsző vagy egészen nyitott ruhákban
(mindenben van ráció), benne például akceleráció* 
minden Loliták Lolitája
Lolitának volt-e észbontóbb, vagy éppenséggel érett nőként
Fogj egy csodaszép kislányt, öltöztesd feszes fekete bőrruhába
a 12 éves Natalie Portman rövidnadrágban, kistrikóban emelte magasra a mordályt
még 17 sem volt, amikor a kamaszvágyak titokzatos tárgyát alakította
ruhát csak hírből ismerő, szigetlakó szépség
16 éves volt ekkor, és kamaszok millióinak édesítette meg a mutálás korszakát

*akceleráció: A fejlődés, növekedés folyamatának gyorsabbá válása a huszadik században, melynek egyik jellegzetes tünete, hogy a szexuális érést jelző első menstruáció évekkel korábban tapasztalható, mint a múlt században. Együtt jár vele a testi fejlődés általános felgyorsulása, mellyel az érzelmi-pszichológiai fejlődés nem jár együtt. (kislexikon.hu)

Szexualizációnak azt a folyamatot nevezzük, amikor egy személy értéke kizárólagosan definiált a szexuális kisugárzása és viselkedése által, valamint ha egy személyt szexuális jellegű tárgyiasítás alanyává tesznek.

Tény: a lányokról és fiatal nőkről a médiában megjelenő szexualizált képek, cikkek stb. káros hatással vannak a lányok énképére és egészséges fejlődésére. Ez a fajta egyoldalú reprezentáció nemcsak sértő, hanem komoly következményekkel jár, és negatívan befolyásolja őket 1. kognitív működés, 2. fizikai és mentális egészség, 3. egészséges szexuális fejlődés szempontjából.

Kognitív és érzelmi következmények: a szexualizáció és a tárgyiasítás aláássa a személy önbizalmát és a kielégítő viszonyt a saját testével, ami érzelmi és énkép problémákhoz vezethet (pl. szégyenérzet és szorongás).

Mentális és fizikai egészség: a három leggyakoribb, lányoknál és fiatal nőknél diagnosztizált egészségügyi probléma a szexualizációval összefüggésben: 1. táplálkozási zavarok, 2. alacsony önértékelés, 3. depresszió vagy depressziós hangulat 

Szexuális fejlődés: A szexualizáció negatív hatással van a lányok azon képességére, hogy egészséges szexuális énképet alakítsanak ki magukról.

A szülőknek komoly felelőssége van abban, hogy hozzájárulnak-e lányaik szexualizációjához, vagy képesek-e megfelelő módon oktatni és megvédeni őket.
Fel kell hívni a szülők, tanárok, egészségügyi szakemberek, valamint a médiában dolgozók figyelmét arra, hogy legyenek körültekintőek a lányok szexualizációjával kapcsolatban. Az iskolákban pedig szorgalmazni kell a médiaműveltséggel kapcsolatos készségek elsajátítását, korszerű szexuális edukációt, hogy minden diák hozzájusson megfelelő információkhoz a szexualizáció negatív hatásaival kapcsolatban.

Mint társadalomnak az a feladatunk, hogy szisztemamtikusan lecseréljük a média által közvetített összes szexualizált képet, írást stb. olyanokra, amelyek a lányok egyediségét és a kompetenciáját helyezik előtérbe. A cél az, hogy olyan üzenetek jelenjenek meg a médiában, amik alkalmasak arra, hogy hosszú távon biztosítsák a lányok és fiúk egészséges szexuális fejlődését.

komment

Címkék: nevelés hatás fogalmak szövegelemzés Lambing Emese hiperszexualizáció narancsszem

süti beállítások módosítása