Barlangi Gergőtől érkezett a következő levél azzal, hogy "nem vagyok bennfentes, sem a téma avatott szakértője. Ugyanakkor engem is felháborított…"
Kedves Narancsszem!
Ilyen az, amikor az ember egy kicsit még tovább menne a társadalmilag kiszolgáltatott csoportok – ha tetszik, többségi kisebbségek – megalázásában, de az öntudatosabbak, az igazságot keresők és felismerők az útjába állnak. A tanult viselkedésminták miatt a mai Magyarországon nem szexistának lenni egy nehéz, állandó okulással járó folyamat, a nők kiszolgáltatott helyzetével visszaélni, azt megerősíteni ezzel szemben szerfelett egyszerű és egyben gyáva cselekedet. Gyerekeket, fiatalokat bármily’ módon belekeverni pedig – Marczali Ferenc szemléletes ábrázolásmódjánál maradva – egyenesen hányingert keltő. Egészen biztos vagyok benne, hogy cimborái, akikkel korábban összekacsintott a „feszes testek” láttán, most együtt háborognak önnel, hogy méltatlanság, mi több aljasság a cikkével kapcsolatban pedofíliát emlegetni. Ha már egy másfajta „csábításnak”, erősen elítélendő módon engedett, legalább ne hagyja, hogy környezete felmentse önt, hisz minden értő ember tudja, hogy a művészinek gondolt csomagolás a rothadó tartalmat hivatott leplezni. A könnyebb út: elhinni, hogy mindez vihar egy pohár vízben. A nehezebb: önvizsgálat, fel- és elismerés, megbánás és bocsánatkérés. Ha már egyszer ez a szenny megszületett, törekedjen a jóvátételre. Szélesítse tudását a szexuális zaklatást, erőszakot megélő, elszenvedő tizenévesek beszámolói segítségével, hogy a jövőben az említett, kellőképp hervasztó, lohasztó ismeretanyagot hasznosítva vizsgálhassa a filmtörténeti „klasszikusokat”.
Mérsékelt tisztelettel:
Barlangi Gergő
