HTML

"érdemes lenne árnyaltabban gondolkozni" - Ms Sör gondolatkísérlete

2014.03.17. 19:11 Lolita a kishúgunk

A következő írás Ms Sörtől, a pinamkivan blog szerzőjétől érkezett.

Na, akkor próbáljuk meg az átfordítós módszerrel, képzeljük el, hogy megjelenik egy cikk mondjuk a Nők Lapjában Greff Andrea, Köves Gabriella és Turcsányi Sára tollából a „10 veszedelmes gyerekfiúról”, akik rosszra csábítják a legártatlanabb női nézőt is. A cikkben írnának a szép és démoni, ördögtől megszállt, maszturbáló Larry Blairről, aki minden fiús anya rémálma (no nem azért, mert túl sokat rosszalkodik, félreértés ne essék; hanem azért, mert annyira romlott). Olvasnánk a 10 éves Tatis O’neil-ről, akinek a nadrágjában bűbájosan domborodna valami; valamint Jake Foster, akinek az alakításaiba még a filmvászon is belepirult, azt írná a cikk, hogy minden hölgynézőt felizgatott, amikor 14 évesen fiúprostituáltat játszott. Ne feledkezzünk meg Scott Johansonról sem, akinek már a hangja hallatán is benedvesedik a nők bugyija, ráadásul a kissrác egy szempillantás alatt válik ártatlan gyerekfiúból romlott csábítóvá. Aztán ott van Nikolay Kinski, akit a szexuális forradalom hevében tinisrácként fotóztak hiányos és átlátszó ruhákban; és Sébastien Marceau, akiről nem lehet eldönteni, hogy kisfiúként vagy férfiként izgatóbb. Nem maradna ki a 13 éves, észbontóan szekszi bőrcuccokba bújtatott kissrác, Chuck Grace Moretz, akit nézve az összes háziasszony bűncselekményt követett el gondolatban (és nem gyilkosságot); Nathan Portman, aki már 12 éves fiúként izgatta a nők fantáziáját; vagy Bob Shields, aki 14 évesen gyerekprostituált fiúként, 16 évesen a legvonzóbb szigetlakóként nedvesítette a női bugyikat.

Azt is képzeljük hozzá, hogy a nők nem olyanok lennének, mint a mostani társadalmunkban; hanem konkrétan rendre használnák (prostitúció, szexuális erőszak, zaklatás) a fiúgyerekeket, srácokat, kamaszokat a saját szexuális vágyaik kielégítésére. Ugyanakkor nem kellene vonzónak, karcsúnak, tisztának, ápoltnak, kedvesnek lenniük; az lenne a természetes, hogy a fiúk számára a legkevésbé sem vonzó nők mustrálgatják őket. Mindennek következtében gyakorlatilag nem lehetne olyan férfit találni, aki ne hallott volna életében jópár a testére vonatkozó, oda nem illő szexuális tartalmú megjegyzést számára cseppet sem vonzó nőktől. (Ha nincs ekkora képzelőerőnk, akkor talán segít, ha azt képzeljük, hogy a fenti fejtegetés a szexi kisfiúkról egy melegeknek szóló magazinban jelenik meg. No nem a homofóbia szelét akarom a vitorlámba fogni, épp azt szeretném érzékeltetni, milyen különleges előjogaik vannak társadalmunkban a heteroszexuális férfiaknak.)

Aztán képzeljük el, hogy a Nők Lapja (vagy a meleg magazin) perrel fenyegeti azt a személyt, aki szerint nem kéne ilyeneket írogatni, nem kéne normalizálni azt, hogy fiúgyerekek szexualizálva vannak, hogy felnőtt nők (meleg férfiak) tini srácokra izgulnak.

Aztán figyeljük meg, hogy mit gondolunk? Mit érzünk? Most sem értjük? Most is csak egy vidám, ártatlan cikknek tűnik, aminek az égvilágon semmi de semmi köze a „pedofíliához”? Most is felháborító, hogy valaki tiltakozni mer? Most is prűdet és erkölcscsőszt kiáltanánk? Mit gondolnánk arról a felnőtt nőről, arról a középkorú háziasszonyról, arról a fiatal értelmiségi nőről (arról a meleg férfiról), aki vérmesen védelmezni kezd egy fiúgyermekeket szexualizáló cikket? Aki arról beszél, hogy ugyan már, nem ilyen fekete-fehér dolog ez, és hogy érdemes lenne árnyaltabban gondolkozni?

Ha pedig az az érzés motoszkál bennünk, hogy a fordított változat valahogy nem ugyanaz; ha úgy látjuk, hogy az valami sokkal durvábbat és gusztustalanabbat normalizál; ha az éretlen fiúkákra maszturbáló, nekik az utcán beszóló, őket taperoló felnőtt nőktől jobban felfordul a gyomrunk, mintha férfiak csinálják gyereklányokkal ugyanezt, annak is megvan az oka. Mégpedig, hogy a nők és a gyereklányok szexualizálása a kultúránkban olyan elterjedt, bevett, és ezáltal megszokott, hogy nem tűnik igazán nagy problémának. Ugyanakkor a társadalmi igazságtalanságok természetéhez tartozik, hogy éppen azért tudnak fennmaradni, mert normává válásuk miatt sokszor észrevétlenek, természetesnek hatnak. Ilyenkor segíthet a tisztánlátásban, ha elképzeljük, hogy a kisebbségi, elnyomott, diszkriminált stb. csoport csinálja ugyanazt, amit a többségi, uralkodó, hatalmon lévő (stb.) csoporttól megszoktunk.

"a végzet romlott úrfikája"

komment

Címkék: szexizmus fogalmak szövegelemzés A pinám kivan! Ms Sör

süti beállítások módosítása